2014/02/23

Bazsalikomos keksz

Hozzávalók:
- 14 dkg liszt
- 10 dkg hideg vaj
- 5 dkg cukor
- fél citrom reszelt héja
- 2 teáskanál citromlé
- 10 friss bazsalikom levél
- egy csipet só

Elkészítés:
Elsőként a bazsalikom leveleket apróra vágom. Nem kell iparian apróra, csupán annyira, amennyire otthon képes vagyok rá. Összegyúrom a lisztet a vajjal. Hozzáteszem a cukrot, a fél citrom reszelt héját, a citromlevet, a csipet sót és a bazsalikomlevelet, majd lágy tésztává gyúrom.
Előmelegítem a sütőt 190 fokra.
Kibélelek sütőpapírral egy tepsit, és a tésztából diónyi gömböket hengergetek. A ,,nagy könyv szerint" egy pohár aljával kéne kilapítani, ami sajnos azért nem működik, mert hozzáragad a tészta a pohár aljához, és képtelenség egyben leszedni, így a legegyszerűbb megoldás a tenyerünkben szétlapítani. Így is kör alakú lesz.
Beteszem a sütőbe a kekszeket, és 12 perc alatt készre sütöm. Akkor jó, ha a sütik széle aranybarnára sül.
Kiveszem a sütőből, hagyom ehetővé hűlni. Eközben az állaga is megváltozik, mert amikor kiveszem, teljesen puha. 10-15 perc után ropogós.


Tipp:
Az eredeti recept 7 dkg cukrot ír bele, és habár édesszájúnak mondom magam, nagyon-nagyon édes volt, ezért az 5 dkg cukor.

Nehézség: könnyű
Idő: 30-40 perc (hűléssel együtt)
Adag: 16 darab keksz
Mosogatnivaló: kevés


A receptet itt találtam: http://thechefviki.blogspot.hu/2012/06/citromos-bazsalikomos-keksz.html

2014/02/16

Házi tészta - tésztagéppel

A házi tészta nem hasonlítható a bolti tésztához sem minőségben, sem ízben.
Elkészítése fáradtság, de ha jól osztjuk be időnket és belejövünk, fel sem tűnik a rá szánt idő. 

Hozzávalók 12 dkg tésztához:
- egy tojás
- lisztből a tojás súlyának a kétszerese

Pl. 56 grammos tojáshoz 2x56 gramm, azaz 112 gramm liszt szükséges. 



Elkészítés:
Elsőként egy mélyebb tálat mérlegre teszek, beleütök egy tojást, megjegyzem a súlyát. Lenullázom a mérleget, és kétszer annyi lisztet szórok hozzá, mint amennyi a tojás súlya. Ha ez megvan, körkörös mozdulatokkal összedolgozom, majd elkezdem gyúrni. Néha előfordulhat, hogy látszólag nem veszi fel a tojás a lisztet, ilyenkor hideg vizet folyatok a kezemre, és így, vizes kézzel gyúrom tovább. Elég, ha vizes a kéz, nem kell benne víznek is lennie. Ha összeállt a tészta gombóc alakot formázok, és 30 percre zacskóba téve pihentetem.

Eközben leterítek egy asztalt terítővel, és összeszerelem a tésztagépet. A választott tésztának megfelelő fejet teszem rá.



Az én Kr. e. gépemnél egyben van a széles metélt egy cérnametélt készítővel, bár az talán valamivel vastagabb, mint az középső fejen látható cérnametélt, ezért ezt szoktam használni ha cérnametéltet készítek.

Ha eltelt a fél óra, még gyúrok egyet a tésztán és nagyjából egy centi vastag szeletekre vágom.



Az első fokozaton áttekerem az összes szeletet, és kiterítem őket. Fontos, hogy ne műanyag terítő legyen alatta, mert az nem segít kivonni belőle a nedvességet. 
Ha megvan az első fokozat, áttekerem a másodikra. Az én gépemen - s talán a többin is - úgy működik, hogy kifelé húzom a tekerőt, elfordítom egy fokozatot, majd visszatolom.



Cérnametélt készítése esetén az ötödik fokozatig minden egyes szeletet megcsinálok, majd tíz percre hagyom száradni. 




Tíz perc után még egyszer átküldöm az összeset az ötödik fokozaton. Még hagyok neki tíz percet, ezután a hatodik fokozaton nyújtom át.
Ezután 15-20 percig hagyom száradni. 



Akkor jó, ha nem tapad a kezünkhöz, és inkább száraz, mint hideg. De fontos, hogy ne legyen túl száraz - bár ha ez történne, akkor sincs vége a világnak - erről majd később.

Zárójeles megjegyzés: ha a tészták annyira hosszúak, hogy lelógnak az asztalról, oda kell figyelni, mert a lelógó részek hamarabb megszáradnak, mint az asztalon levő részük.




Ha jónak érzem, késsel akkora szeletekre vágom a tésztát, amilyen hosszú cérnametéltet szeretnék.




Lehet próbakört csinálni a cérnametélt fejen. Akkor jó, ha nem ragad a tészta se egymáshoz, se a kezünkhöz.
A kész cérnametélteket lazán szétszórom az asztalterítőn. Fontos, hogy ne legyenek egy csomóban, mert akkor összeragadnak száradás közben.



Így nagyjából egy nap alatt megszáradnak. Összeszedem, és papírdobozban tárolom. Hónapokig eláll.


Cérnametélt

A gyakorlatban: 


Több fajta tészta készíthető tésztagéppel ugyanezzel a metódussal, csak annyi a különbség, hogy nem kell mindet elvinni a hatos fokozatig.

Ugyanúgy, mint a cérnametéltet elkészítve kaphatunk még szintén húslevesbe való rombusz alakú vékony tésztát. Ilyenkor szintén megvárom, míg megszáradnak a tésztalapok, és késsel ferdén bevágom őket az egyik, majd a másik oldalról.




Készíthető még szélesmetélt az ehhez való fejjel. Ilyenkor csak egyszer kell átnyújtani az ötös fokozaton a tésztát, és 15-20 perc száradás után lehet szeletelni a szélesmetéltnek való fejen. Vadashoz tökéletes. 


Szélesmetélt

Mint minden tésztára, erre is vonatkozik, hogy száradás közben szellősen legyenek elrendezve.



A spagetti nyújtását elég a negyedik fokozattal zárni, az ötösön már nem kell átküldeni. Isteni carbonara lesz belőle! 


Spagetti

A kockatésztát elég egyszer az ötös fokozaton, és utána vágható késsel, vagy derelyevágóval. Ez a tészta egyébként nyújtófás megoldással is elkészíthető.


Kockatészta

Arra az esetre, ha a tésztát ott  felejtem, vagy túlszárad, nincs más dolgom, mint kézzel összetördelni, és máris megvan az isteni tészta a lebbencslevesbe


Lebbencstészta

Ha pedig csak kinyújtom a tésztát, és semmi mást nem csinálok vele, csak hagyom megszáradni, kiváló lasagne vagy cannelloni alap lehet!


Nehézség: könnyű
Idő: attól függ, mennyi tésztát csinálok, 1 tojásból kb. 1 óra (leszámítva a fél óra állást)
Adag: 1 tojásból 12 dkg tészta
Mosogatnivaló: kevés

2014/02/13

Valentin napi zöldségleves

Hagyományos zöldségleves, csak némi faragást igényel.

Hozzávalók:
- 2 darab tömzsibb sárgarépa
- 1 darab fehérrépa
- 1 negyed zeller
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 egész fej vöröshagyma
- 1-2 marék zöldborsó
- 7 szem egész feketebors
- negyed csokor petrezselyem
- só
- 1 liter víz

Elkészítés:
A zöldségeket megtisztítom. A vöröshagyma két végét levágom, és csak a legkülső héját szedem le, majd megmosom. Azért érdemes belefőzni valamennyi héjat, hogy legyen még egy kis plusz színe a levesnek. A sárgarépát úgy készítem el, hogy középen V alakban bevágok egy csíkot. Ha hosszú a répa, érdemes kettőbe vágni, így könnyebb végigvágni a V alakot.


Ezután hámozóval, vagy egy éles késsel az oldalát egyenesre vágom. Hámozóval lassabb, és nem lesz olyan szép alakja, ezért érdemes kést használni. A két hosszabb sárgarépát négy felé is lehet vágni, így ha az első nem sikerül, tovább lehet próbálkozni. A V alak két végén egyszer végigmegyek a hámozóval, hogy az éleit kicsit lekerekítsem. 
A felvágott, megtisztított zöldségeket lábasba teszem. Hozzáöntök 1 liter vizet, hozzáteszem az egész borsot, a borsót, és sózom.
1-másfél óra alatt minden puhára fő. Tésztával tálalom.

Tipp:
Természetesen bármilyen egész répát tartalmazó leveshez készülhet szív alakú répa, a leves maga csak útmutató.


Nehézség: közepes
Idő: kb. másfél óra
Adag: 4 tányér
Mosogatnivaló: kevés

2014/02/08

Gordon Ramsay: Világkonyha

Gordon Ramsay megosztó személyiség. A Magyarországon is bemutatott műsora, a „Pokol konyhája” alapján inkább mondaná az ember unszimpatikusnak. Azonban a videomegosztóknak hála kiderül, hogy tud ő kifejezetten normális, és emberi lenni.
Az is nyilvánvalóvá válik, hogy nem a levegőbe magyaráz, valóban ért ahhoz, amit csinál. De hogy könyve alapján milyen képet fest? Nézzük meg!

A 2010-es Világkonyha című kötet 251 oldalán három kontinensen át barangolva összesen tíz ország ételeiből ad ízelítőt. Európán belül szól a francia, olasz, görög, spanyol és angol ételekről. Ázsiából a közép-keleti, kínai, thai és indiai gasztronómiát hozza el, s végül az amerikai ételekbe is „belekóstolhatunk”. A kivitelezés szép, igényes, egy oldal recept, és egy oldal kép az adott receptről.

A kötetet kinyitva rögtön szembesülünk az információval, hogy a receptek szövegét nem maga Gordon írta, s az ételeket másodmagával készítette.
A nemzetközi ételkavalkád előnye, hogy nem kell azzal vesződni, hogy új recepteken dolgozzon, csupán elég volt körbenézni a világban. Hátránya, hogy valóban úgy kell elkészíteni, ,,ahogy a nagy könyvben meg vagyon írva” különben a helyiek húzhatják a szájukat.
Engem, mint közép-európait valamilyen szinten zavar, hogy a felhozatalból öt ország európai, és csak a „már jól bevált” országok ételeit hozza fel, de a szláv és magyar térség felett szemet huny, holott talán több újdonságot nyújthatott volna vele, mint az olasz vagy francia ételekkel. Az angol konyháról már írt a „Great British Pub Food” (Jó angol kocsmakaják) című kötetben, továbbá az indiai ételeket a „100 of My Favourite Indian Recipes” (A 100 kedvenc indiai ételem) című könyvében, így talán lett volna benne fantázia ezek helyett valami távolabbi hely ételeiről írni, például Dél-Amerikáról vagy Ausztráliáról.
Továbbá, ami sokaknak probléma lehet, hogy túlnyomóan „tengeri herkentyűs” étel található a kötetben, polippal, hallal, rákkal, kagylóval, amik általában csak bizonyos országokban állják meg a helyüket, illetve csak bizonyos országokban érhetők el.

A francia konyha című fejezet tartalmaz kagylós, polipos, halas, kacsás és bárányos ételeket. Az ajánlott édességek a citromos szuflé és a csokoládékrém.
Az olasz konyhánál nagy hangsúlyt fektet a gombára és a cukkinire. Ami viszont meglepő, hogy a házi ravioli készítését is megmutatja, tésztagéppel. Ez ugyan nem mindenki számára elérhető berendezés, számomra szimpatikus, hogy ezt is házilag készíti.



A fejezet tartalmaz különböző pizza-alapokat, s hogy milyen feltétek illenek hozzá.
A görögöknél a házi pita és a muszaka is értékelendő, mint ismert görög étel, továbbá a (már blogon is kipróbált) fehérbabos zöldségleves is helyet kap. Külön kitér a szardínia helyes grillezési módjára.
A spanyoloknál a mandulás fokhagymaleves szőlővel az egyetlen, amit kivitelezhetőnek érzek, mert ebben a részben is rengeteg a tengeri étel.
Az angol konyhánál átsiklott a jól ismert fish and chips felett, itt többek között a halas pitét és a sült tojást ajánlja. (Kizárólag személyes vélemény: helyi ismereteimet és az angolok étkezési szokásait tekintve csoda, hogy több brit szakács is nemzetközi hírnévre tett szert, mert az angoloknak sok mindenük van, de az ízlést teljes mértékben nélkülözik mind ételekben, mint ruházatban.)
A közép-keleti ételekből a falafel az egyetlen, amiről az átlag európai hallott, a többi recept az ismeretlenség homályába vész, s ott is marad, mivel a hozzávalók beszerzése meglehetősen megnehezíti az elkészítésüket.
A kínai ételeknél megint többfajta tengeri ételt ajánl, továbbá gyümölcssalátát csillagánizzsal, csillaggyümölccsel, mangóval és licsivel.
A thai ételek között szerepel az első csirkés étel, továbbá az érdekes kókusztejes rizs mangóval és lime-mal.



Indiából a rákos falatkákat, spenótos és krumplis tortákat, a csirke madraszt hozza. Egyik hozzávaló az ,,indiai 5 fűszer” ami némi utánajárást igényelhet a receptet elkészíteni vágyó olvasótól.
Végül az amerikai gasztronómiába vezet be, mely szintén tartalmaz kagylót, továbbá buffalo csirkét, kéksajt burgert, és a steak elkészítésének öt módját, mely hasznos lehet egy kerti barbecue esetén. Édesség gyanánt a Missisipi sár pitét (Missisipi mud pie) javasolja, mely nyilván fantázianév, mégsem túl bizalomgerjesztő.

Néha beszúr egy-egy fejezetet, „5 módja” címmel. Sajnos ilyet csak a spárga, a pizza és a steak kapott, pedig nem lett volna rossz több zöldséggel eljátszani ezt, akár ha csak pár saláta, vagy egy üdítő is lenne belőle az étek mellé.

Összességében nem venném meg a könyvet, mert függetlenül attól, hogy nemzetközi ételeket tartalmaz, a receptek leginkább mégis az angol szájíznek kedveznek, többségük nem magyar gyomorra íródott. Ennek ellenére egy-két receptet kipróbálnék, de korántsem tartom hiánypótló darabnak. Ettől függetlenül biztos tud a séf, de személy szerint nem így szedném össze az ételeket. Talán emészthetőbb lenne a könyv, ha étteremben gyakoribb ételek receptjeit tartalmazná, hogy ha az ember egyszer megkóstolja, otthon is el tudja készíteni. Ugyanakkor a könyv előnyére válhat, hogy a legtöbb általa felsorolt étel nem széles körben ismert, így azok bizonyára értékelik, akik nem elsősorban elkészíteni, csupán érdeklődni szeretnének a világ konyhái iránt.

A borítókép a libri.hu oldalról való.

2014/02/04

Kókusztejes fura

Azért kapta ezt a nevet, mert ez volt az első kókusztejes étel, amit készítettem, és akkor még furának tűnt, hogy működni fog. De mint kiderült, egyáltalán nem fura, tényleg finom!

Hozzávalók:
- 1 fej vöröshagyma
- 2 evőkanál olaj
- 4 teáskanál curry
- 30-35 dkg csirkemell
- 25 dkg sárgabarack (konzerv is jó)
- 1 alma
- 400 ml kókusztej
- 3 marék zöldborsó
- 25 dkg mangó (konzerv is jó)
- 2 evőkanál paradicsompüré

- só
- rizs a tálaláshoz

Elkészítés:

A vöröshagymát apró kockákra  vágom, és egy nagyobb falú serpenyőben üvegesre párolom a 2 evőkanál olajon. Alacsonyabbra veszem a gázt, és a 4 teáskanál curryport kevergetem rajta nagyjából fél percig. Vigyázni kell, nehogy leégjen! Hozzáadom a kockákra vágott csirkemellet, és addig hevítem, míg ki nem fehéredik. Ezután hozzáadom a paradicsompürét, a kockákra vágott barackot és almát, a kókusztejet, és 150 ml vizet. Elkeverem, hozzáteszem a zöldborsót, sózom, lefedem, és addig főzöm, míg a hús meg nem puhul. 
Ha a hús megfőtt, minden másnak is meg kellett főnie. Rizzsel tálalom.

Tipp:
Konzerv barack és/vagy mangó esetén a kettő levéből összeöntök annyit, hogy 150 ml legyen, és ezzel öntöm fel víz helyett. Sokkal ízletesebb lesz.


Nehézség: könnyű
Idő: 1 óra (melldarabolással együtt)
Adag: 4
Mosogatnivaló: kevés (ha gazdaságosan dolgozol!)